Tribe a.k.a. Tépő Donát a.k.a. Tribalskank a.k.a. Magyar Norbert

Minden sorsszerű - Tribe interjú

tribe_0.jpgA wiener melange-nál szebbet úgysem találsz. Kinn a hőség éppen rekkentget, a koldusok agyvizének zubogását idáig hallani, kicsit rosszul is érezzük magunkat a kellemes hűvösben ? de aztán eltűnik a bűntudat, nosztalgia kúszik be a helyére: Szerző a kilencvenes évek második felében futott össze először Tribe-bal egy partin, papírdobozból ment a kazettabiznisz valamelyik kultúrház aulájában. Cseréltünk. A Stop In Da Name, Tribe egykori csapata akkor már viszonylag ismertnek számított undi-indie hiphop körökben. Ahogy kicsit lejjebb olvasható: változnak az idők. A csapat felbomlott, a négy srác közül ma már csak a raszta MC-producer aktív hiphopilag ? így vagy úgy, de 38 kiadvány őrzi keze-hangja nyomát. Néhány hete jelent meg hatodik önálló nagylemeze, a Stáció.

Nagy túlélő vagy.

Jól mondod. Változnak az idők, alkalmazkodni kell. Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem más stílusok iránt is érdeklődni, sokan árulónak bélyegeztek, azt mondták, ez így nem oké, mert aki régen rappet csinált, az maradjon a rapnél. Nem feltétlenül értek ezzel egyet. Én zenét csinálok, zenével foglalkozom, és valahogy úgy gondolom, mint tőlünk nyugatabbra sokan: ha megnézed az angol szcénát, akik ott hiphopot csinálnak, nagy részük nem csak rapben utazik, szóval nem szabályszerű, hogy valaki csak ezt vagy azt csinálhatja. Miért is lenne szabályszerű? Soha nem slágerdolgokkal foglalkoztam, mindig is rétegzenében gondolkodtam, a hiphop mellett a drum and bass, a breakbeat, a nu jazz vonal dominált. Ezek is nagyon érdekesek tudnak lenni. De nem felejtettem el a hiphopot sem, miközben ilyesmiket fabrikáltam. A kettő párhuzamosan haladt, a hiphop lemezeim ?mellé? mindig csináltam egy Tribalskanket is, ebbe pakoltam a más stílusokat, az előbb említettek mellett a dubot például, éves átlagban egy ebből is kijött. Persze, ezeken is voltak hiphopos elemek, rappeltem a más műfajú zenékre is néha. De az igaz, hogy 2001-2002 körül volt egy hároméves időszak, amikor besokalltam ettől az egésztől. Sok volt az azt megelőző öt-hat év, mikor divattá vált rapcsapatot csinálni, minden faluban volt egy. Nekem ez sok volt, egy ideig nem akartam ezzel foglalkozni, nem volt kedvem fellépni járni, sok mindent szánalmasnak találtam. Úgy éreztem, annyira kinőtte már magát a dolog, mármint a hiphop, hogy kezdi elveszíteni réteg-jellegét. Azután viszont visszatértem, mert láttam néhány olyan együttest, akik miatt úgy gondoltam, mégiscsak van értelme csinálni. Mondok egy példát: meghallgattam az Akkezdet-lemezt, és azt mondtam, hogy ez fasza, és hogy igenis vannak jó bandák ? azóta meg minden egyre jobb. Norba lemeze például iszonyatosan durva, a Steve-é is, meg a Raptorz, a Punnany Massif Pécsről ? ezek mind nagyon jók. Persze, rengeteg a silány produktum is.

Jól értem, hogy ez a Tribalskankes, elektronikus vonal azért úszott be, mert csömöröd lett a magyar hiphoptól egy időre?

Mindig is hallgattam ilyen zenéket, először nyilván az ismertebbeket, aztán elkezdtek érdekelni ezeknek a stílusoknak a mélyebb rétegei is, leástam rendesen? Mint annak idején a hiphop, ez is teljesen más volt, mint amit az emberek nagy többsége hallgat. Ugyanazt éreztem, mint régen. Muszáj volt belekóstolnom. Egyébként minden sorsszerű: egyszer csak jött ez a másik, elektronikus dolog, ezzel kellett valamit csinálnom. A hiphopot ?megtartottam? persze, de csak mint hallgató, aztán eltelt kábé három év, és jött a kihívás, hogy vajon ennyi kihagyás után tudok-e raplemezt készíteni. Akkor csináltam az Ultrahangot, 2005-ben, tavaly a Közös Többszöröst, amely régi számokból és néhány új trekkből lett összerakva, és most itt az új, a Stáció. Hazamentem január elsején egy buliból, hajnali öt lehetett, nem voltam még álmos. Egy szöveg lett az ébrenlétből. Ha meg már szöveg van, legyen zene is, gondoltam, úgyhogy lett végül az is. Nekiálltam, és körülbelül egy hónap alatt megcsináltam a Stáció 80 százalékát, aztán már csak a közreműködőkre kellett várni, egy-két apróságot javítgatni.

Régen is ilyen gyorsan dolgoztál?

Igen, ami beugrik, amit elképzelek, azt gyorsan, lehetőség szerint azonnal meg kell valósítanom, önkifejezési kényszerem van. De mindig ?akadályoz? valami. Volt, hogy egy-két hónapot vártam egy közreműködő 16 soros verzéjére. Nem baj ez, van, aki így dolgozik, van, aki úgy, más a tempó, az enyém viszonylag gyors.

Ösztön?

Beugrik valami, legyen az egy filmbetét, mondjuk, arról egy cím, egy téma, egy rímpár, aztán nekiállok és megcsinálom.

Fiction vagy non-fiction?

A számaim több mint felének van valóságalapja, megtörtént eseményeken nyugszik a történet. Magyarul nagyon jól lehet rappelni, nagyon jó témákat lehet megcsinálni, belecsempészhető a mondanivaló a dolgokba. Akkor miért ne?

A mondanivaló tehát fontosabb, mint a jó sztiló?

Igen. Nem tudom, más miért csinálja a hiphopot, de én biztosan nem azért, mert el akarok érni valamit, mármint anyagi értelemben. Úgy kezdtem én is, hogy meg akartam mutatni mindenkinek, hogy milyen jó ez a hiphop és egyáltalán, vegyétek. Aztán mikor elmentünk néhány Rap Jamre és megláttuk, hogyan működik a biznisz, miről szól, tudatosult bennünk, hogy Magyarország nagyon kicsi, nem lehet komoly pénzügyi sikert elérni. Egy barátommal az előző lemezemen dolgoztam egy keveset Frankfurtban is, ő egy lakótelepi lakásban lakik, nem csinál semmit egész nap, illetve ül a házi stúdiójában, és gyártja a zenéket halomra, hétvégén meg elmegy fellépni, keres pár száz eurot ? és elvan belőle. Kinn meg lehet ebből élni, hiszen sokkal nagyobb a piac, ami esetleg vevő rád. Itthon meg lehetsz te kibaszott tehetséges, nem érdekel senkit, nem bírják eladni, a lagzilajcsi meg az emszíhaver megy. Visszatérve: én nem azért csinálom, hogy az emberek szeressenek, hanem mert ki akarom fejezni magam. Ha nem hallgatja senki rajtam kívül, akkor is meg fogom csinálni, mert ha nem csinálok semmit, bekattanok. Az embernek ki kell fejeznie önmagát. Erről szól a dolog. Nem érdekel, hogy ki mit mond, mi lenne jó mások szerint. Ez vagyok ? ha nem tetszik, nem kell velem foglalkozni.

Ha jól értem, a hiphop csupán önkifejezési mód tehát.

Igen.

A polgári életedben nem tudod kifejezni magad?

Mindig különc voltam. Tizennégy éves koromban elkezdtem verseket írni, utána jött a hiphop. Volt átfedés a kettő között, hiszen a hiphopban is versféléket ír az ember, csak hát zenére. Most már nem írok verseket, megpróbálom inkább úgymond művészi szintre fejleszteni a hiphop-szövegelést. Az a fontos, hogy nekem jó legyen. A polgári életben amúgy egy konyhán vagyok élelmezésvezető.

Mérsékelten kreatív meló, az igaz. A dolgaidat hallgatva szembetűnő, hogy az első próbálkozásoknál, még a Stop In Da Name idején tapasztalható, politikai vagy mondjuk úgy: ideológiai témák kissé háttérbe szorultak. Nincs szükség ma Magyarországon közéleti hiphopra? Az én ízlésem szerint kissé kevesebb ilyen téma forog, mint amennyit a helyzet indokolna.

Régebben többet foglalkoztunk eszmékkel, ez nyilvánvaló. Ma egyrészt azért nem, szerintem, mert nagyon sokan elmondták már ezeket a dolgokat. Másrészt meg, tíz évvel ezelőtt olyan társadalmi és anyagi helyzetben voltam, ami kihozta belőlem a direkt politikát. Eltelt tíz év, van egy úgynevezett normális állásom, családom, fiam, nem azt mondom, hogy hiperjól, de elvagyok. Ez az állapot nem ösztökél a rendszer elleni lázadásra. Illetve lázadok én, ha úgy tetszik, csak nem a politikai nézetek ellen, inkább a hétköznapi dolgok bosszantanak. Egyébként már a harmadik lemezemnél azt hittem, hogy na jó, ennél többet én nem tudok elmondani, nem jut eszembe több téma, rímpár, ami még felhasználatlan. És mégis. Sőt úgy érzem, ez az utóbbi, a hatodik lett a legjobb anyag mind közül. Technikailag mindenképpen.

Ha a kezedben volna a magyar hiphop-tévé távirányítója, és rajtad múlna, hogy megjavul-e a zizi vagy marad minden a régiben, miből tolnál rá, és miből vennél le, hogy tisztább legyen az összkép? Esetleg minden oké, és az én készülékemben van a hiba?

Nem mondanám, hogy minden úgy jó, ahogy van. Az ember nem tud belenyugodni az adott helyzetbe, képtelen rá. Mindig próbál valamin javítani. Ha nincsen célod, nincs miért élned. Amit az utóbbi másfél-két évben észlelek, alapvetően tetszik. A Wacuumos, a Kriminálos, a győri cuccok ? mind tetszenek. Van egy réteg, akik tudják, hogy miről beszélnek, meg azt is, mire gondolok. Egyébként itthon az, hogy valakiből klasszikus értelemben vett hiphop-sztár legyen, illúzió. Akit felkap a média, nagyjából elkurvul, meg lehet nézni a külföldi sztár-valóságshow-kat, mi lett például a Biohazard széttetovált énekeséből? Én ezt soha nem akartam, nem is akarom. Mondták néhányan, hogy küldjek kiadóknak anyagot, hátha. Nem küldök. Minek?

Nem is küldtél soha?

Régen, az első két-három lemez megjelenése idején mindig küldtem, sőt személyesen mentem, a Sonynál úgy kiröhögtek, hogy csak na! Na és akkor mi van, ha most odamegyek a Stációval, hogy adjátok ki? Tegyük fel, azt mondják, hogy jó, akkor ezeket a számokat megtartjuk, ezeket nem, legyél ilyen meg olyan, csináld ezt meg azt, jöjjön a marketing, a PR ? és akkor? Én nem akarok ebből pénzt keresni. És ha az előbb említett módon mégis megélnék belőle, nem önmagam lennék, nem volnék hiteles. Vannak ellenpéldák Magyarországon is, akik ellavíroznak a mainstream és az underground határmezsgyéjén, és mindkét réteg el tudja őket fogadni, de nekem ez nem menne. Én addig vagyok hiteles, amíg az undergroundban maradok. Az én zeném mindenkié, aki szereti, hallgassa.

Infó, rendelés, letöltés:
www.tribalnet.atw.hu
tribe@dabasnet.hu

Egyebek
Diavetítő